1 Sámuel 9

1 Sámuel 9

• Sáúl ben-Kís („akiért imádkoztak”, „akit kértek”)

1. Isten nélkül, hatalomban
• A testi ember mintaképe, aki hatalmat kap.
• Mi a lényeges benne?
• Magas volt. Egy fejjel magasabb az átlagnál.
Ford-Carter 1976, Demszky 1990.
• Testben nagy, de lélekben törpe. Dávid pont fordítva.

• Helyes meggondolás: Hogy gondolkozik a másik? Először a szamarakért, aztán a rég elment keresőiért aggódhatnak. (Később már nem így fog gondolni másokról.)

2. Isten választotta királynak Sault?
1Sám8:18: „És kiáltani fogtok ama napon királyotok miatt, akit választottatok magatoknak; de nem fog titeket meghallgatni az Örökkévaló ama napon.”
• Magatoknak választottátok? Nem Isten választotta Sault, hogy király legyen?
• Nem. Isten arra választotta Sault, „hogy megsegítse népemet a filiszteusok kezéből.”
• Nágíd (נׇגִיד): „vezető”, „aki elöl van”, „uralkodó”, „herceg”, de NEM király (melech מֶלֶך) (1Sám9:16, 10:1)
• Királlyá csak az 1Sám10:14-ben és 11:15-ben választja A NÉP.

3. Mi az a magaslat?
• Magaslaton? Igen, ez egy olyan magaslat. Az Örökkévalónak, de pogány helyen. Népi vallásosság.
1Kir15:14, 22:43-44, 2Kir12:2-3, 14:3-4, 15:3-4, 34-35: „Jehósáfát (...) járt apjának Ászának minden útja szerint, nem tért le arról, cselekedvén azt ami helyes az Örökkévaló szemeiben. Csak a magaslatok nem szűntek meg, a nép még áldozott és füstölögtetett a magaslatokon.”
• Sámuel adta hozzá magát?
• Közösség a jó célért?

4. Látni, amit Isten cselekszik, hallani és mondani az Ő beszédét
• Sámuel az általános vélekedés szerint „Istennek egy embere” és amit mond, az bekövetkezik.
Ám3:7: „Bizony, nem tesz az Úr az Örökkévaló semmit, hanemha nyilvánította titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”
• Látó || Bálám: leborulva, de nyitott szemekkel.
1Móz22:14: „És elnevezte Ábrahám ama helyet: Az Örökkévaló lát(ása), ahogy mondják ma is: Az Örökkévaló hegyén fog megjelenni.”
• Előre jelenti ki Isten az akaratát, nem utólag.
• „Mindent, ami szívedben van, megmondok neked”: természetfölötti jel.
• Én vagyok a látó || Jn4:26. Isten odavezet hozzá. Felismerjük-e? Hallgatunk-e rá? Saul tiltakozik: „Családom pedig a legcsekélyebb...” Ezt már hallottuk a manassébeli Gedeontól (Bír6:15).

• Isten igéje, Isten beszéde az, amiről az Ézs55:10-11 is beszél.
Zsolt33:9: „Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.”

1 Sámuel 9

¹Volt egy ember Benjáminból, neve Kís, Abíél fia, Cerór fia, Bekhórat fia, Afíach fia, egy Benjáminbeli ember fia, derék vitéz. ²Annak volt egy fia, neve Saul, ifjú és szép és nem volt senki Izrael fiai közül szebb nálánál: vállától feljebb magasabb volt az egész népnél.
³Elvesztek Kísnek, Saul atyjának szamarai; ekkor szólt Kís Saulhoz az ő fiához: Vegyél csak magaddal egyet a legények közül, és kelj föl, menj, keresd a szamarakat. ⁴Bejárta Efraim hegységét, bejárta Sálísa vidékét, de nem találták; bejárták Sáalim vidékét, de nem voltak meg; bejárták Benjámin vidékét, de nem találták. ⁵Czúf vidékére értek, akkor azt mondta Saul a legényének, aki vele volt: Gyere, hadd térünk vissza, nehogy atyám, fölhagyván a szamarakkal, miattunk aggódjék.
⁶Mondta neki: Íme, kérlek, Istennek egy embere van a városban, és a férfiú tisztelni való, minden, amit beszél, be is következik; most hát, menjünk oda, talán tudtunkra adja azon utunkat, melyre menjünk. ⁷Erre mondta Saul a legényének: Ám menjünk, de mit vigyünk a férfiúnak? Bizony a kenyér kifogyott edényeinkből, ajándék pedig nincs, hogy vigyünk az Isten emberének; mi van nálunk? ⁸Továbbra is felelt a legény Saulnak és mondta: Íme, van kezemben egy negyed sékel ezüst; majd adom az Isten emberének, és tudtunkra adja utunkat. ⁹Azelőtt Izraelben így szólt az ember, mikor ment Istent kérdezni: Gyertek, hadd megyünk a látóhoz! Mert a mai prófétát nevezték azelőtt látónak. ¹⁰És mondta Saul a legényének: Jó a beszéded, gyere, hadd megyünk. És mentek a városba, ahol volt az Isten embere.
¹¹Épen fölmentek a város hágóján, amidőn találtak leányokat, kik kijöttek vizet meríteni; mondták nekik: Itt van-e a látó? ¹²Feleltek nekik és mondták: Itt van, íme előtted; siess most, mert ma jött a városba, mert áldozása van ma a népnek a magaslaton. ¹³Mihelyt bementek a városba, azonnal megtaláljátok őt, mielőtt fölmegy a magaslatra étkezni, mert nem étkezik a nép, míg ő el nem jön, mivel ő áldja meg az áldozatot, azután étkeznek a meghívottak; most hát menjetek fel, mert őt – ez idő szerint megtaláljátok őt.
¹⁴És fölmentek a városba; éppen a város közepére értek, s íme Sámuel jött eléjük, hogy fölmenjen a magaslatra. ¹⁵Az Örökkévaló pedig kinyilatkoztatta volt Sámuel füleibe, egy nappal Saul jötte előtt, mondván: ¹⁶Holnap, ilyen időben, küldök hozzád egy férfiút Benjámin országából: azt kenjed föl fejedelemnek Izrael népem fölé, hogy megsegítse népemet a filiszteusok kezéből; mert láttam népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása (sírása). ¹⁷Sámuel pedig meglátta Sault, s megszólította az Örökkévaló: Íme a férfiú, kiről szóltam hozzád, ez fog uralkodni népemen. ¹⁸S odalépett Saul Sámuelhez a kapuban és mondta: Mondd meg nekem, kérlek, merre van a látó háza? ¹⁹Felelt Sámuel Saulnak és mondta: Én vagyok a látó; menj föl előttem a magaslatra és étkezzetek ma velem; majd elbocsátlak reggel és mindent, ami szívedben van, megmondok neked. ²⁰A szamarakra pedig, melyek elvesztek ma harmadnapja ne fordítsd rájuk szívedet, mert megtaláltattak; kié is Izrael minden gyönyörűsége, nemde tiéd és atyád egész házáé? ²¹Felelt Saul és mondta: Nem vagyok-e Benjáminbeli, legkisebbjeiből Izrael törzseinek, családom pedig a legcsekélyebb Benjámin törzsének minden családjai közül; miért beszéltél hát hozzám ilyen dolgot!
²²Ekkor vette Sámuel Sault és legényét és bevezette őket a terembe; s adott nekik helyet a meghívottak élén, voltak pedig mintegy harminc ember. ²³És mondta Sámuel a szakácsnak: Add ide azt a részt, melyet adtam neked, melyről szóltam hozzád: tedd azt el magadnál. ²⁴És levette a szakács a combot és ami rajta volt és odatette Saul elé és mondta: Íme ami megmaradt, tedd magad elé, egyél, mert azon meghatározott időre tartatott számodra, melyről mondtam: meghívom a népet. És evett Saul Sámuellel ama napon. ²⁵Erre lementek a magaslatról a városba; és beszélt Saullal a háztetőn. ²⁶Korán fölkeltek, és volt a hajnal feljöttekor, fölszólt Sámuel Saulhoz a háztetőre, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak! Fölkelt Saul és kimentek ketten, ő meg Sámuel, az utcára. ²⁷Ők leértek a város végére és Sámuel szólt Saulhoz: Mondd a legénynek, hogy menjen előre – és előre ment – te pedig állj meg ezennel, s majd hallatom veled az Isten igéjét.